Reggel óriási fejfájással ébredtem. Kimerjem nyitni a szemem, vagy inkább ne ? Egyszer úgy is muszáj lesz körülnéznem. Minél előbb, annál jobb. Hmm. Várjunk csak ! Valakik beszélgetnek pár méterrel mellettem. Nem szokásom hallgatózni, de mikor rájöttem, hogy Harry és Zayn rólam beszélnek, nagyon kíváncsi lettem.
- Komolyan ? - kérdezte Zayn
- Ja. Én is alig hiszem el. - mondta Harry
- De miért tették ezt ?
Sejtettem, hogy miről van szó, így elkezdtem mocorogni, hátha észreveszik, hogy 'ébredezem', de nem így lett. Folytatták tovább.
- Fogalmam sincs. Lou mondta ezt tegnap. - magyarázta Harry
Szemeimet erősen összeszorítottam és próbáltam kizárni a külvilágot, de nem sikerült eljutnom az álmok világába, ahol minden jó és szép. Tudom, gyerekes. De amióta nem nyúlok csodaszerekhez, csak így tudom megoldani a problémáimat.
- Kösz, hogy szóltál tesó. - mondta Zayn és hallottam, ahogy mély levegőt vesz, majd kifújja
- Ja és ... Tegnap a történtek után összeszedtél egy egész jó szőke csajt.
- Mondd, hogy nem Perrie volt a neve ... !
- De, igen! - csettintett Harry, mikor eszébe jutott - Perrie Edwards.
Szemeimet résnyire kinyitottam. Látni akartam őt ! Talán most, utoljára ... Már szólásra tárta száját, mikor megcsörrent a telefonom. Mindketten felkapták a fejüket, majd beszaladtak a házba. Szüntelenül zenélő telefonomért nyúltam, de kezem irányt váltott, mikor éles fájdalom nyilallt a fejembe. Lassan felültem, majd felvettem a telefont, amelynek a kijelzőjén apa neve villogott.
- Szia apu ! - mondtam kómás hangon
- Sarah Olivia Brown ! - ajajj! Csak akkor szólít a teljes nevemen, mikor nagyon-nagyon mérges - Két kérdésem lenne. Az első : Mit keres itt egy kutya?
- Hát apuci ... - Úr Isten. Lucky teljesen kiment a fejemből ! - Egy aranyos néni adta oda, akit a parkban ismertem meg. Azt mondta, már nem tud vele annyit foglalkozni, mint kéne. Maradhat, ugye ? - vetettem be a kiskutya szemeket, bár ő ezt nem láthatta
- De van pár feltételem ! - mondta szigorúan - Te veszel neki enni, te viszed el sétálni, gondoskodsz róla és összeszeded azt, amit maga után hagy.
- Fujj ! - nyögtem fel. Nem vagyok az a tipikus plázacica, de ez undorító
- Kell a kutya, vagy nem ?
- Rendben ... - mondtam
- A második kérdésem : Hol az Istenben vagy ? - kérdezte ingerülten
- Tudod ... Tegnap volt a 18. születésnapom. Néhányan, veled ellentétben gondoltak rám és szerveztek egy bulit. Egy telefont azért te is megereszthettél volna ...
- Kislányom ... - csuklott el a hangja, engem nem igazán érdekelt a magyarázkodása, ezért lecsaptam a telefont
Fogtam a cigis dobozom és lassan a terasz felé cammogtam, ott pedig leültem az egyik székre. Meggyújtottam a számból kilógó szálat, nagyot szívtam bele, majd éreztem, ahogy a káros anyag megtölti tüdőmet. Ez megnyugtatott. Pár másodperc múlva nyitódott a mellettem lévő ajtó és ki nem találnátok, hogy ki ült le mellém. Úgy van, Zayn. Ő is rágyújtott, de mindketten csak meredtünk magunk elé.
- Milyen volt az estéd ? - törtem meg a kínos csendet
- Jó volt. - mondta
* Zayn szemszöge *
Mikor megláttam, hogy egyedül ül kint a teraszon, oda akartam menni hozzá, ölelni és csókolni őt amíg csak lehet. Ám büszkeségem nem engedte, így csak leültem a mellette levő székre. Szívem kihagyott egy ütemet, mikor megszólalt. Nem azért, mert megijedtem, csupán jó volt hallani újra édes, szeretettel teli hangját. Viszont ez most más volt. Rideg, és nem volt benne semmi szeretet.
- Jó volt. - 'azt hiszem', tettem hozzá magamban
Az igazság az, hogy semmire sem emlékszem. De mikor Harry elmesélte a tegnap este eseményeit, már kezdett derengeni valami. Lou és ő ... Utánam jött ... Ellöktem őt, esélyt sem adva, hogy megmagyarázza ... Perrie megvigasztalt, de én felejteni akartam, így ittam. Hát sikerült ... Gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Rápillantottam a készülékre. Perrie ... A gyomrom felfordul ettől a csajtól.
- Szia Perrie ! - vettem fel a telefont
- Szia édes ! Felébresztettelek ?
- Nem, dehogy.
- Tudnánk ma találkozni ? Tudok egy űber-szuper új helyet a városban. Hozd a fiúkat is ! Ma este bulizunk ! - mondta nyávogós hangján
- Oké-oké. Érted megyünk kilencre. Szia !
- Rendben drága. Puszi ! - mondta majd lerakta
Egyre inkább elegem van ebből a lányból.
* Olivia szemszöge *
Mikor hallottam, hogy Perrie miket mond Zayn-nek, erős késztetést éreztem az iránt, hogy elhányjam magam. Lehet, hogy csak a másnaposság, de nem hinném, hogy csak ez van a háttérben ...
Nem akartam hazamenni, de tudtam, hogy muszáj lesz. Felpattantam a székből, aminek eredményeként újra elkezdett sajogni a fejem. Lassan besétáltam a házba és elkiáltottam magam.
- Adam ! - semmi válasz
Megpillantottam Liamet és a többi srácot a kanapén, a TV előtt görnyedve.
- Srácok ! Nem láttátok Adamet ? - kérdeztem
- Nem az udvaron aludtatok ? Szerintem ott lesz. - kacsintott Niall
Hmm. Lehet, hogy igaza van. Már biztosan elittam az agysejtjeimet. 180°-os fordulatot vettem és kibattyogtam az udvarra.
Adam sehol. Hát oké ... Akkor kezdjünk el körülnézni ! Megnéztem minden zugát a kertnek, ahol Adamet megtalálhatom, de nem volt egyik helyen sem. Szomorúan ballagtam a ház irányába. Épp a medence mellett haladtam el, amikor valaki megragadta a kezem és berántott a vízbe. Mikor a felszínre értem Adam idétlenül vigyorgó arcával találtam szembe magam. Próbáltam nyugodt maradni.
- Adam ... Csak arra szeretnélek megkérni, hogy adj egy melegítőt és egy hajszárítót. Köszi. - mondtam, majd a medencéből kivezető létra felé igyekeztem
- Melegítőt ? - nyíltak nagyra szemei
- Na ne mondd, hogy még nem láttál mackónaciban !
- De, láttalak ... De miért pont azt ?
- Mert hazafelé futni fogok. - mondtam
Nem igazán szeretek sportolni, de néha kitisztítom a fejem egy kis futással. Meg amúgy sem lakunk olyan messze, nem fogok belehalni egy kis testmozgásba.
- Hát ... Te tudod. Pedig tudnék adni magassarkút, tangát, meg szexi rucit is. - pislogott csábítóan
- Uram atyám - gondoltam magamban
Kikászálódott a medencéből és felment a szobájába, én meg mentem utána.
Odaadta a ruhát és a hajszárítót, majd bevonultam a fürdőszobába. Magamra kaptam a nadrágot és egy felsőt, amit Miranda áthozott tegnap. A hajamat megszárítottam. Egész jól állt ez a szett. Hullámos a hajam. Ó, de utálom ! Összefogtam egy copfba és letrappoltam a lépcsőn. A fiúk 4/6 része fütyüléssel köszöntött. Zayn és Lou persze csak meredtek a televízióra, mintha még soha nem láttak volna ilyet ... A fiúk reakcióját csak egy gúnyos nevetéssel jutalmaztam. Az előszobában felvettem a tornacipőm, amit szintén Mira hozott át, elköszöntem a srácoktól és kiléptem az ajtón. A bejárat előtt megálltam, bedugtam a fülesem, elindítottam a lejátszási listámat, zsebre csúsztattam a telómat és már mentem is.
Amikor hazaértem gyorsan becsuktam az ajtót és szaladtam volna fel a szobámba, mikor apa megállított.
- Kislányom ! Gyere ide kérlek ! - mondta
- Rendben apu ...
Mikor beértem a konyhába ahol állt, ledöbbentem. Ott volt AZ a nő. A 'takarítónő' vagy betörő, vagy nem is tudom minek nevezzem. Ott állt teljes életnagyságban.
- Ülj le kérlek. Szeretnék neked elmondani valamit. - mondta apa
- Jó. De ő mit keres itt ? - mutattam a hölgyre
- Épp erről szeretnék veled beszélni. Nos .. Ő itt a barátnőm. - karolta át a nő derekát
- Mi ? - esett le az állam
- És lehet, hogy korai, de nemsokára össze fogunk házasodni ! - ujjongott a nő, aki akár a testvérem is lehetne
- Hogy mit mondtál ? - az állam ismét a padlót súrolta
- Így van kislányom. Ez a másik. - mondta apu, majd letérdelt a nő elé - Katy Smith, hozzám jönnél feleségül ? - nyitotta ki a kis dobozt, amiben egy gyönyörű gyűrű volt
- Persze Willi ! - ugrott a nyakába
Willi ? Willi ? Tényleg ?
Felszaladtam a szobámba és bedőltem az ágyba. Ez a nap nem lehet rosszabb ..
Pár perc múlva Miranda és Sophie berontottak a szobámba egy csomó kajával és DVD-vel.
- Pizsiparti ! - kiáltották
- Jajj ne ! - szorítottam a fejemre a párnát
- Jajj de ! - mondta Soph
- Nézd csak kit hoztunk ! - mondta Mira
- Lucky ! - mosolyodtam el a mai napon talán először
Felugrott az ágyra és befeküdt az ölembe. Nagyon édes volt ! Mira lefényképezte. Igaz, hogy még csak pár napja az enyém, de annyira imádom !
- Tudjátok mit ? - szólaltam meg - Menjünk el bulizni !
- Már megint ? - sóhajtoztak
- Igen ! Semmi kedvem itthon poshadni ! És tudok egy jó helyet ! - kacsintottam
- Jó, legyen. - mosolyogtak
Sophie egy lila ruhát vett fel, fekete magassarkúval. Én egy fehér-piros, kockás ruhát, fekete bőrdzsekivel. Mira pedig fekete, virágos ruhát, egy szürke 'inggel'.
Indulhattunk is. Út közben beugrottunk egy boltba és vettünk egy üveg vodkát, mivel tudtuk, hogy az ilyen bulis helyeken, minden sokkal drágább és ez alapozásnak megteszi. Elsétáltunk a közeli parkba, majd inni kezdtünk. Hamar kiürült az üveg. Nem tudtunk egyenesen járni és már a semmin nevettünk. Azt hiszem ez mindent elárul az állapotunkról. A szórakozóhely bejáratánál kifizettük a belépőt és mindhárman kaptunk egy-egy karszalagot. A furcsa az volt, hogy Soph és Miranda fehéret kaptak, én pedig pirosat. Mikor megkérdeztem a jegyszedőt, hogy én miért kaptam másfélét, csak annyit mondott, hogy majd meglátom. Nekem ez nem tetszik ...
- Hahah. Ez jó volt. - veregettem meg a mellettem álló pasi vállát, aki épp egy jó viccet mondott
- Olivia. Kijönnél velem az utcára ? - kérdezte
Végülis Mirandát és Sophiet már rég elhagytam valahol.
- Miért is ne ?! - mosolyogtam
Megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni, keresztül a tömegen. Ahogy kiértünk az utcára, rágyújtottam, de Tom - így hívták a srácot - kivette a számból és a földre dobta.
- Ne azt ! Ezt ! - vett elő a zsebéből egyet, amiről sejtettem, hogy nem tiszta
Ekkor elsétált mellettünk Liam, Danielle, Zayn, Perrie, Lou, Niall és Harry. Na, már csak ők hiányoztak ! 3 ember kivételével mindenki köszönt. Szerintem ti is tudjátok, hogy kik ők ... Bementek az épületbe. Oda, ahonnan mi jöttünk ki. Komolyan ? Miért pont ide ? Annyi hely van még, ahol bulizhatnának !
- Add ide ! - mondtam Tomnak
- Jó, nyugi. - hátrált egy picit
Számba vettem a cigit és meggyújtottam. Rég éreztem azt, amit most. De úgy éreztem, hogy szükségem van rá. Nagyon elszédültem már az első slukk után, ezért nekidőltem a falnak. Elszívtam a felét, majd odaadtam Tomnak. Hirtelen hányingerem lett. Belehánytam a mellettem lévő kukába és leültem a földre. Mire felnéztem Tomot nem találtam sehol. Szuper !
Visszamentem a buliba és leültem a pulthoz. Nem volt kedvem máshoz, csak inni. Közben néztem ahogy Perrie teste az ital hatására egyre jobban hozzásimul Zaynéhez. Nem bírtam tovább. Sírva kirohantam a lánymosdóba. Körülnéztem, nem volt bent senki, így leültem a földre.
Csak bámultam magam elé és a telefonomat szorongattam. Miért vagyok ilyen szerencsétlen ? Mindenkit elkergetek magamtól, akit szeretek ... Ekkor belépett egy lány, két pohárral a kezében. Valamit beszélt hozzám, de nem értettem. A szavai egybefolytak. Vagy ő nem tudott magáról, vagy én nem vagyok beszámítható állapotban. Felálltam, bezártam az ajtót. Nem akartam, hogy más is bejöjjön azzal a céllal, hogy 'szórakoztatni' akar engem. Visszaültem a földre és próbáltam értelmesen nézni a csajra, de nem igazán jött össze. Már több mint fél órája filozofál itt nekem ... Ismét kezembe vettem a telefonom és tárcsáztam Zayn számát. Az a Perrie vagy 'kiazisten vette fel.
- Szióka. Csak nem Zaynt keresed ? - kuncogott
- Csá. De igen. Valószínűleg őt kerestem és nem téged, mivel ez az ő telefonja.
- Ja, tudod ... Ő most nem ér rá. El van foglalva velem.
- Ki az ? - hallottam meg Zayn hangját a háttérből
- Jajj, csak egy senki. Pá aranyom ! - mondta, majd kinyomta
* Perrie szemszöge *
- Ki volt az ? - kezdett el velem kiabálni Zayn, mikor letettem a telefont
- Édesem, ne is foglalkozz vele. Nem érdemel meg téged. - kezdtem el simogatni, de ő ellökött magától
- Olivia volt az ? Mit akart ? És egyáltalán minek vetted fel a telefont ?
- Jól van na. Le ne harapd már a fejemet. - húztam össze magam
- Tudod mit ? Takarodj innen ! Soha nem bírtalak !
- Ezt nem teheted ! Én nem megyek innen sehova ! - fontam össze magam előtt a karjaimat
- Nem ? - kérdezte, majd felkapott és kivitt a lakásból
- De Zaynieeee. - nyöszörögtem
* Olivia szemszöge *
Huhh, de homályos minden ! Lehet, hogy nem kellett volna elszívni azt a cigarettát ... Mindegy. Most már akár meg is halhatok. Senkinek sem fogok hiányozni. Utolsó képeim egyike az lesz, amint ez a csaj dumál hozzám és egy poharat nyújt felém, én pedig semmit nem értek ... A másik pedig hirtelen egy nagy ajtócsapódás, és valaki kiáltása.
- Olivia ! - olyan ismerős ez a hang
- Ne, Olivia, kérlek ! Nem adhatod fel most ! Az ő hangjáért bármit megadnál. Légy erős ! - próbáltam győzködni magam, de testem nem engedelmeskedett - elvesztettem az eszméletem.
- Komolyan ? - kérdezte Zayn
- Ja. Én is alig hiszem el. - mondta Harry
- De miért tették ezt ?
Sejtettem, hogy miről van szó, így elkezdtem mocorogni, hátha észreveszik, hogy 'ébredezem', de nem így lett. Folytatták tovább.
- Fogalmam sincs. Lou mondta ezt tegnap. - magyarázta Harry
Szemeimet erősen összeszorítottam és próbáltam kizárni a külvilágot, de nem sikerült eljutnom az álmok világába, ahol minden jó és szép. Tudom, gyerekes. De amióta nem nyúlok csodaszerekhez, csak így tudom megoldani a problémáimat.
- Kösz, hogy szóltál tesó. - mondta Zayn és hallottam, ahogy mély levegőt vesz, majd kifújja
- Ja és ... Tegnap a történtek után összeszedtél egy egész jó szőke csajt.
- Mondd, hogy nem Perrie volt a neve ... !
- De, igen! - csettintett Harry, mikor eszébe jutott - Perrie Edwards.
Szemeimet résnyire kinyitottam. Látni akartam őt ! Talán most, utoljára ... Már szólásra tárta száját, mikor megcsörrent a telefonom. Mindketten felkapták a fejüket, majd beszaladtak a házba. Szüntelenül zenélő telefonomért nyúltam, de kezem irányt váltott, mikor éles fájdalom nyilallt a fejembe. Lassan felültem, majd felvettem a telefont, amelynek a kijelzőjén apa neve villogott.
- Szia apu ! - mondtam kómás hangon
- Sarah Olivia Brown ! - ajajj! Csak akkor szólít a teljes nevemen, mikor nagyon-nagyon mérges - Két kérdésem lenne. Az első : Mit keres itt egy kutya?
- Hát apuci ... - Úr Isten. Lucky teljesen kiment a fejemből ! - Egy aranyos néni adta oda, akit a parkban ismertem meg. Azt mondta, már nem tud vele annyit foglalkozni, mint kéne. Maradhat, ugye ? - vetettem be a kiskutya szemeket, bár ő ezt nem láthatta
- De van pár feltételem ! - mondta szigorúan - Te veszel neki enni, te viszed el sétálni, gondoskodsz róla és összeszeded azt, amit maga után hagy.
- Fujj ! - nyögtem fel. Nem vagyok az a tipikus plázacica, de ez undorító
- Kell a kutya, vagy nem ?
- Rendben ... - mondtam
- A második kérdésem : Hol az Istenben vagy ? - kérdezte ingerülten
- Tudod ... Tegnap volt a 18. születésnapom. Néhányan, veled ellentétben gondoltak rám és szerveztek egy bulit. Egy telefont azért te is megereszthettél volna ...
- Kislányom ... - csuklott el a hangja, engem nem igazán érdekelt a magyarázkodása, ezért lecsaptam a telefont
Fogtam a cigis dobozom és lassan a terasz felé cammogtam, ott pedig leültem az egyik székre. Meggyújtottam a számból kilógó szálat, nagyot szívtam bele, majd éreztem, ahogy a káros anyag megtölti tüdőmet. Ez megnyugtatott. Pár másodperc múlva nyitódott a mellettem lévő ajtó és ki nem találnátok, hogy ki ült le mellém. Úgy van, Zayn. Ő is rágyújtott, de mindketten csak meredtünk magunk elé.
- Milyen volt az estéd ? - törtem meg a kínos csendet
- Jó volt. - mondta
* Zayn szemszöge *
Mikor megláttam, hogy egyedül ül kint a teraszon, oda akartam menni hozzá, ölelni és csókolni őt amíg csak lehet. Ám büszkeségem nem engedte, így csak leültem a mellette levő székre. Szívem kihagyott egy ütemet, mikor megszólalt. Nem azért, mert megijedtem, csupán jó volt hallani újra édes, szeretettel teli hangját. Viszont ez most más volt. Rideg, és nem volt benne semmi szeretet.
- Jó volt. - 'azt hiszem', tettem hozzá magamban
Az igazság az, hogy semmire sem emlékszem. De mikor Harry elmesélte a tegnap este eseményeit, már kezdett derengeni valami. Lou és ő ... Utánam jött ... Ellöktem őt, esélyt sem adva, hogy megmagyarázza ... Perrie megvigasztalt, de én felejteni akartam, így ittam. Hát sikerült ... Gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Rápillantottam a készülékre. Perrie ... A gyomrom felfordul ettől a csajtól.
- Szia Perrie ! - vettem fel a telefont
- Szia édes ! Felébresztettelek ?
- Nem, dehogy.
- Tudnánk ma találkozni ? Tudok egy űber-szuper új helyet a városban. Hozd a fiúkat is ! Ma este bulizunk ! - mondta nyávogós hangján
- Oké-oké. Érted megyünk kilencre. Szia !
- Rendben drága. Puszi ! - mondta majd lerakta
Egyre inkább elegem van ebből a lányból.
* Olivia szemszöge *
Mikor hallottam, hogy Perrie miket mond Zayn-nek, erős késztetést éreztem az iránt, hogy elhányjam magam. Lehet, hogy csak a másnaposság, de nem hinném, hogy csak ez van a háttérben ...
Nem akartam hazamenni, de tudtam, hogy muszáj lesz. Felpattantam a székből, aminek eredményeként újra elkezdett sajogni a fejem. Lassan besétáltam a házba és elkiáltottam magam.
- Adam ! - semmi válasz
Megpillantottam Liamet és a többi srácot a kanapén, a TV előtt görnyedve.
- Srácok ! Nem láttátok Adamet ? - kérdeztem
- Nem az udvaron aludtatok ? Szerintem ott lesz. - kacsintott Niall
Hmm. Lehet, hogy igaza van. Már biztosan elittam az agysejtjeimet. 180°-os fordulatot vettem és kibattyogtam az udvarra.
Adam sehol. Hát oké ... Akkor kezdjünk el körülnézni ! Megnéztem minden zugát a kertnek, ahol Adamet megtalálhatom, de nem volt egyik helyen sem. Szomorúan ballagtam a ház irányába. Épp a medence mellett haladtam el, amikor valaki megragadta a kezem és berántott a vízbe. Mikor a felszínre értem Adam idétlenül vigyorgó arcával találtam szembe magam. Próbáltam nyugodt maradni.
- Adam ... Csak arra szeretnélek megkérni, hogy adj egy melegítőt és egy hajszárítót. Köszi. - mondtam, majd a medencéből kivezető létra felé igyekeztem
- Melegítőt ? - nyíltak nagyra szemei
- Na ne mondd, hogy még nem láttál mackónaciban !
- De, láttalak ... De miért pont azt ?
- Mert hazafelé futni fogok. - mondtam
Nem igazán szeretek sportolni, de néha kitisztítom a fejem egy kis futással. Meg amúgy sem lakunk olyan messze, nem fogok belehalni egy kis testmozgásba.
- Hát ... Te tudod. Pedig tudnék adni magassarkút, tangát, meg szexi rucit is. - pislogott csábítóan
- Uram atyám - gondoltam magamban
Kikászálódott a medencéből és felment a szobájába, én meg mentem utána.
Odaadta a ruhát és a hajszárítót, majd bevonultam a fürdőszobába. Magamra kaptam a nadrágot és egy felsőt, amit Miranda áthozott tegnap. A hajamat megszárítottam. Egész jól állt ez a szett. Hullámos a hajam. Ó, de utálom ! Összefogtam egy copfba és letrappoltam a lépcsőn. A fiúk 4/6 része fütyüléssel köszöntött. Zayn és Lou persze csak meredtek a televízióra, mintha még soha nem láttak volna ilyet ... A fiúk reakcióját csak egy gúnyos nevetéssel jutalmaztam. Az előszobában felvettem a tornacipőm, amit szintén Mira hozott át, elköszöntem a srácoktól és kiléptem az ajtón. A bejárat előtt megálltam, bedugtam a fülesem, elindítottam a lejátszási listámat, zsebre csúsztattam a telómat és már mentem is.
Amikor hazaértem gyorsan becsuktam az ajtót és szaladtam volna fel a szobámba, mikor apa megállított.
- Kislányom ! Gyere ide kérlek ! - mondta
- Rendben apu ...
Mikor beértem a konyhába ahol állt, ledöbbentem. Ott volt AZ a nő. A 'takarítónő' vagy betörő, vagy nem is tudom minek nevezzem. Ott állt teljes életnagyságban.
- Ülj le kérlek. Szeretnék neked elmondani valamit. - mondta apa
- Jó. De ő mit keres itt ? - mutattam a hölgyre
- Épp erről szeretnék veled beszélni. Nos .. Ő itt a barátnőm. - karolta át a nő derekát
- Mi ? - esett le az állam
- És lehet, hogy korai, de nemsokára össze fogunk házasodni ! - ujjongott a nő, aki akár a testvérem is lehetne
- Hogy mit mondtál ? - az állam ismét a padlót súrolta
- Így van kislányom. Ez a másik. - mondta apu, majd letérdelt a nő elé - Katy Smith, hozzám jönnél feleségül ? - nyitotta ki a kis dobozt, amiben egy gyönyörű gyűrű volt
- Persze Willi ! - ugrott a nyakába
Willi ? Willi ? Tényleg ?
Felszaladtam a szobámba és bedőltem az ágyba. Ez a nap nem lehet rosszabb ..
Pár perc múlva Miranda és Sophie berontottak a szobámba egy csomó kajával és DVD-vel.
- Pizsiparti ! - kiáltották
- Jajj ne ! - szorítottam a fejemre a párnát
- Jajj de ! - mondta Soph
- Nézd csak kit hoztunk ! - mondta Mira
- Lucky ! - mosolyodtam el a mai napon talán először
Felugrott az ágyra és befeküdt az ölembe. Nagyon édes volt ! Mira lefényképezte. Igaz, hogy még csak pár napja az enyém, de annyira imádom !
- Tudjátok mit ? - szólaltam meg - Menjünk el bulizni !
- Már megint ? - sóhajtoztak
- Igen ! Semmi kedvem itthon poshadni ! És tudok egy jó helyet ! - kacsintottam
- Jó, legyen. - mosolyogtak
Sophie egy lila ruhát vett fel, fekete magassarkúval. Én egy fehér-piros, kockás ruhát, fekete bőrdzsekivel. Mira pedig fekete, virágos ruhát, egy szürke 'inggel'.
Indulhattunk is. Út közben beugrottunk egy boltba és vettünk egy üveg vodkát, mivel tudtuk, hogy az ilyen bulis helyeken, minden sokkal drágább és ez alapozásnak megteszi. Elsétáltunk a közeli parkba, majd inni kezdtünk. Hamar kiürült az üveg. Nem tudtunk egyenesen járni és már a semmin nevettünk. Azt hiszem ez mindent elárul az állapotunkról. A szórakozóhely bejáratánál kifizettük a belépőt és mindhárman kaptunk egy-egy karszalagot. A furcsa az volt, hogy Soph és Miranda fehéret kaptak, én pedig pirosat. Mikor megkérdeztem a jegyszedőt, hogy én miért kaptam másfélét, csak annyit mondott, hogy majd meglátom. Nekem ez nem tetszik ...
- Hahah. Ez jó volt. - veregettem meg a mellettem álló pasi vállát, aki épp egy jó viccet mondott
- Olivia. Kijönnél velem az utcára ? - kérdezte
Végülis Mirandát és Sophiet már rég elhagytam valahol.
- Miért is ne ?! - mosolyogtam
Megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni, keresztül a tömegen. Ahogy kiértünk az utcára, rágyújtottam, de Tom - így hívták a srácot - kivette a számból és a földre dobta.
- Ne azt ! Ezt ! - vett elő a zsebéből egyet, amiről sejtettem, hogy nem tiszta
Ekkor elsétált mellettünk Liam, Danielle, Zayn, Perrie, Lou, Niall és Harry. Na, már csak ők hiányoztak ! 3 ember kivételével mindenki köszönt. Szerintem ti is tudjátok, hogy kik ők ... Bementek az épületbe. Oda, ahonnan mi jöttünk ki. Komolyan ? Miért pont ide ? Annyi hely van még, ahol bulizhatnának !
- Add ide ! - mondtam Tomnak
- Jó, nyugi. - hátrált egy picit
Számba vettem a cigit és meggyújtottam. Rég éreztem azt, amit most. De úgy éreztem, hogy szükségem van rá. Nagyon elszédültem már az első slukk után, ezért nekidőltem a falnak. Elszívtam a felét, majd odaadtam Tomnak. Hirtelen hányingerem lett. Belehánytam a mellettem lévő kukába és leültem a földre. Mire felnéztem Tomot nem találtam sehol. Szuper !
Visszamentem a buliba és leültem a pulthoz. Nem volt kedvem máshoz, csak inni. Közben néztem ahogy Perrie teste az ital hatására egyre jobban hozzásimul Zaynéhez. Nem bírtam tovább. Sírva kirohantam a lánymosdóba. Körülnéztem, nem volt bent senki, így leültem a földre.
Csak bámultam magam elé és a telefonomat szorongattam. Miért vagyok ilyen szerencsétlen ? Mindenkit elkergetek magamtól, akit szeretek ... Ekkor belépett egy lány, két pohárral a kezében. Valamit beszélt hozzám, de nem értettem. A szavai egybefolytak. Vagy ő nem tudott magáról, vagy én nem vagyok beszámítható állapotban. Felálltam, bezártam az ajtót. Nem akartam, hogy más is bejöjjön azzal a céllal, hogy 'szórakoztatni' akar engem. Visszaültem a földre és próbáltam értelmesen nézni a csajra, de nem igazán jött össze. Már több mint fél órája filozofál itt nekem ... Ismét kezembe vettem a telefonom és tárcsáztam Zayn számát. Az a Perrie vagy 'kiazisten vette fel.
- Szióka. Csak nem Zaynt keresed ? - kuncogott
- Csá. De igen. Valószínűleg őt kerestem és nem téged, mivel ez az ő telefonja.
- Ja, tudod ... Ő most nem ér rá. El van foglalva velem.
- Ki az ? - hallottam meg Zayn hangját a háttérből
- Jajj, csak egy senki. Pá aranyom ! - mondta, majd kinyomta
* Perrie szemszöge *
- Ki volt az ? - kezdett el velem kiabálni Zayn, mikor letettem a telefont
- Édesem, ne is foglalkozz vele. Nem érdemel meg téged. - kezdtem el simogatni, de ő ellökött magától
- Olivia volt az ? Mit akart ? És egyáltalán minek vetted fel a telefont ?
- Jól van na. Le ne harapd már a fejemet. - húztam össze magam
- Tudod mit ? Takarodj innen ! Soha nem bírtalak !
- Ezt nem teheted ! Én nem megyek innen sehova ! - fontam össze magam előtt a karjaimat
- Nem ? - kérdezte, majd felkapott és kivitt a lakásból
- De Zaynieeee. - nyöszörögtem
* Olivia szemszöge *
Huhh, de homályos minden ! Lehet, hogy nem kellett volna elszívni azt a cigarettát ... Mindegy. Most már akár meg is halhatok. Senkinek sem fogok hiányozni. Utolsó képeim egyike az lesz, amint ez a csaj dumál hozzám és egy poharat nyújt felém, én pedig semmit nem értek ... A másik pedig hirtelen egy nagy ajtócsapódás, és valaki kiáltása.
- Olivia ! - olyan ismerős ez a hang
- Ne, Olivia, kérlek ! Nem adhatod fel most ! Az ő hangjáért bármit megadnál. Légy erős ! - próbáltam győzködni magam, de testem nem engedelmeskedett - elvesztettem az eszméletem.
Azta *.* Ez is nagyon jó lett. Imádom a blogod =)
VálaszTörlésKöszönöm ! :) Akkor miért nem vagy rendszeres olvasó? :(
VálaszTörlés