12. fejezet - Az este

Úgy döntöttem, hogy most hozom az új részt, mivel holnap vérvételre kell mennem, és nem tudom, hogy mi lesz hétvégén. Elég rövid rész lett, de remélem tetszik majd. Szóval jó olvasást ! :) xx

Mikor leadtuk a rendelést, a pincér elment, így végre alaposabban is szemügyre vehettem ezt az aranyos vendéglőt. Már egy ideje gyönyörködtem a hely díszítésében, mikor megakadt a szemem valamin, vagyis inkább valakin. Erősen szuggeráltam, hogy meggyőződjek róla, valóban ő az.
- Valami baj van ? - kérdezte Zayn
Kérdésére ügyet sem vetve felálltam az asztaltól és odasétáltam ahhoz, akit eddig bámultam.
- Sophie ?! - kérdeztem bizonytalanul
- Olivia ?! - meredt rám
- Te hogy kerülsz ide ? - csodálkoztam
- Két nap múlva lesz a szülinapod. Gondoltam meglátogatlak. Csak előbb eljöttem körülnézni és megéheztem.
- Annyira örülök, hogy itt vagy ! - öleltem meg - Olyan rég láttalak ! Gyere, ülj oda hozzánk !
- Nem hiszem, hogy a barátod örülne neki. Úristen, az Zayn ? - kérdezte tágra nyílt szemekkel
- Ne hülyéskedj ! Biztos szívesen megismerne. Na, gyere már ! - mondtam, majd megfogtam a kezét és elkezdtem magam után vonszolni.
- Zayn, ő itt az unokatestvérem, Sophie. Ideülhet hozzánk ? - vetettem be a kiskutyaszemeket
- Persze ! Szia Sophie, örülök, hogy megismerhetlek ! - ráztak kezet, majd helyet foglaltunk
Sokat beszélgettünk és úgy láttam, hogy megkedvelték egymást. Szegény Zayn-t annyira sajnáltam. Alig tudott szóhoz jutni, mikor a gyermekkori emlékeinkről beszélgettünk. Viszont ő nevetett a legjobban a történeteinken. Eddig a pontig még nem is volt annyira rossz a helyzet, de amikor Sophie a telefonján kiskori képeket kezdett mutogatni rólam, mindenkiből kitört a nevetés. Szerintem ha nem a nagy Zayn Malik ülne itt, akkor már rég kidobtak volna innen minket. Miután megettük amit rendeltünk, fizettünk - nem engedtük, hogy Zayn fizessen mindent, de ő ragaszkodott hozzá, így ez még egy 20 perces vita volt - és elindultunk haza. Sophie egész nyáron itt lesz nálunk. Úgy örülök neki ! Bőven van mit beszélnünk az elmúlt 7 évről. A szüleink összevesztek és nem engedték, hogy találkozzunk. Persze, egy darabig megtudtuk oldani, viszont fél év elteltével már nem igazán találkoztunk, inkább csak közösségi portálokon beszélgettünk, de egy idő után ez is elmaradt. Nem számít, most már nem szólhatnak bele. Ő az unokatestvérem és ha törik, ha szakad, nem engedem, hogy hazamenjen addig, míg nem önszántából akarja azt.
Hazafelé úton fogtam Zayn kezét, mert úgy láttam, rosszul esik neki, hogy Sophie-val most többet foglalkozok.
Mikor hazaértünk nem láttam sehol Mirandát, de a fiúkat sem. Csak Liam ült a nappaliban.
- Többiek ? - kíváncsiskodtam
- Hazamentek. - válaszolt
- És Miranda ?
- Ő is ment velük. Én nem akartam. Megint veszekedés lett volna abból, hogy miért utasítottam vissza Miranda kisasszonyt. - forgatta a szemeit
- Értem. Akkor maradsz estére ? - kérdeztem
- Ha nem baj. - sütötte le a szemeit
- Nem baj. Te is maradsz Zayn ? - fordultam az imént említett személy felé
- Természetesen ! - vigyorgott
- Akkor megmutatom a szobáitokat. Gyertek ! - mondtam
Elindultam fel az emeletre, ők pedig jöttek utánam.
- Liam, tiéd jobbra az első, Sophie, tiéd balra a második ajtó. És mivel nincs több vendégszoba, Zayn, te választhatsz, hogy Miranda szobájában, vagy az én szobámban akarsz aludni. - jelentettem ki
- Hát inkább a tiédben. - mosolygott rám Zayn
- Rendben. Minden szobában van egy külön fürdőszoba. Fiúk, nektek mindjárt hozok tusfürdőt. - mondtam, majd elindultam apa szobájába tusfürdő után kutatva
Miután megtaláltam, caflattam vissza a srácokhoz. Mindkettőjüknek odaadtam, utána pedig elmentek zuhanyozni. Addig én leültem az ágyamra, ölembe kaptam a laptopom és felnéztem twitterre. Nem volt semmi érdekes. Épp a facebook fiókomba jelentkeztem be, mikor Zayn egy szál alsógatyában lépett be a szobámba.