Sajnálom, hogy csak most hoztam az új részt, de eldöntöttem, hogy mostantól hetente egy részt hozok, mivel úgy túl hamar befejezném a blogot. maximum 3 hónapig tudnám húzni ezt az egészet és ezt nem akarom. Szóval a következő részt, jövőhéten hozom majd ;) Remélem így is ugyanennyien fogjátok olvasni.
- Oh ! Nagyon sajnálom ! Nem lehetett könnyű átvészelni ezt az időszakot ... - mondta szomorúan Zayn
Csak halványan mosolyogtam. Nem tudtam mást csinálni. Miközben meséltem a történetet rádöbbentem, hogy milyen sokat segített nekem Miranda. Nem tehetem meg, hogy csak így kidobom a házból, hiszen rajtunk kívül nincs senkije. De nem fogok tőle bocsánatot kérni. Nem engedhetem meg neki, hogy a földbe tiport büszkeségem romhalmain örömtáncot járjon. Mégiscsak ő sértegetett pár órával ezelőtt ...
Nem akartam ezen agyalni. Nehogy már ezt az estémet elrontsa ! Nem hagyhatom !
Most döbbentem csak rá igazán, hogy London milyen gyönyörű, és hogy milyen szerencsés is vagyok valójában.
Elvégre nem sok ember mondhatja el magáról, hogy olyan apja van, aki mindent megtenne érte, hogy olyan barátnője van, aki mindig mellette áll, és hogy Zayn Malik-kal ül, az éppen javítás alatt álló London Eye-on. Másoknak még a megélhetés is nehézkes. Én mégsem becsülöm meg azt, amim van. Ez szörnyű érzés ...
Gondolatmenetemet egy recsegő hangszóró irritáló hangja zavarta meg.
- A meghibásodás okát megtaláltuk, nemsokára helyreállítjuk. Maximum 10 perc. Addig is türelmüket kérem. Megértésüket köszönjük ! - mondták
Na szuper ! Még 10 perc ? Teljesen átfagytam !
Látjátok, erről beszéltem ! Nem értékelek semmit. Lehetne rosszabb is. Mondjuk fél, vagy akár több óra. De nem, nekem sosem jó az, ami van ! Kibírhatatlan vagyok ...
Még az eső is elkezdett szemerkélni. Na ezt az egyet nem szeretem Londonban ! Ezt a kiszámíthatatlan időjárást.
- Hát ez egy emlékezetes este lesz ! - ahogy ezt kimondtam, még jobban rákezdett. Már szakadt az eső.
- Az biztos ! - nevetett Zayn - Viszont van valami, amit mindig is ki szerettem volna próbálni.
- Igen ? És mi az ? - kíváncsiskodtam
- Ez ! - mondta, majd arra eszméltem, hogy arca közelít az enyém felé, ajkaink összeérnek és nyelvünk lassú táncot jár.
Hogy mit éreztem akkor ? Nehéz elmondani, de azért megpróbálom.
A pillangók a gyomromban úgy repkedtek, mintha most azonnal kiakarnának szabadulni onnan. A kezeim remegtek. Megszűnt körülöttünk minden. Csak ő volt és én. De mi lehet ez az érzés ? Persze a pillangók már régi jó barátaim, de talán akkor találkoztam velük utoljára, mikor David-del voltam. Viszont a többi dolog ... Az nekem új. Még soha nem éreztem ilyet ! Talán ez a szerelem ? Nem, az nem lehet. Hisz' csak pár napja ismerem. De talán mégis ?!
Mikor elváltunk egymástól, mélyen a szemébe néztem és elmerültem abban a gyönyörű mogyoróbarna végtelenben. Csak néztük a másikat. Másra nem is volt szükségem, csak az ő közelségére. Ezt a szép pillanatot a gyomrom korgása zavarta meg. Már tegnap óta nem ettem egy falatot sem.
- Kösz Pocak ! Imádlak ! - mondtam egy fintor kíséretében
- Nemsokára leérünk és akkor beülünk az egyik kedvenc éttermembe, jó ? - kacagott Zayn
- Megnézném, hogy hogy vigyorognál, ha egész nap nem ennél semmit ... -vágtam vissza
- Oké-oké. Te nyertél. - jelentette ki
Végre elindult az óriáskerék. Lassan ugyan, de biztosan.
Mikor leszálltunk szívesen csókolgattam volna térdre borulva a földet, de inkább nem tettem. Kéz a kézben indultunk el vacsorázni Zayn-nel. Nem siettünk, úgy voltunk vele, hogy minek, ha már így is csurom vizesek vagyunk.
Amikor beléptünk az étterembe, meglepődtem. Nem volt olyan elegáns, mint amire számítottam, de nekem ez jobban tetszett. Bükkből készült asztalok és székek, bézs asztalterítők, az asztalokon gyertyák, sárga falak, barna parketta és néhány növény.
- Otthonos. - állapítottam meg magamban
Zayn egy eldugott asztalhoz vezetett és kihúzta nekem a széket.
- Parancsoljon Miss Brown ! - mondta
- Köszönöm Mr. Malik - mentem bele a játékba
Miután Zayn is helyet foglalt, kihozták az étlapokat. Sokat vacilláltam, hogy mit is válasszak, de végül egy egyszerű bolognai spagettire esett a választásom. Malik úr pedig valami - számomra - kimondhatatlan nevű ételt választott. Mikor leadtuk a rendelést, a pincér elment, így végre alaposabban is szemügyre vehettem ezt az aranyos vendéglőt. Már egy ideje gyönyörködtem a hely díszítésében, mikor megakadt a szemem valamin, vagyis inkább valakin. Erősen szuggeráltam, hogy meggyőződjek róla, hogy valóban ő az.
- Valami baj van ? - kérdezte Zayn
Kérdésére ügyet sem vetve felálltam az asztaltól és odasétáltam ahhoz, amelyet eddig bámultam.
- Sophie ?! - kérdeztem bizonytalanul
- Olivia ?! - meredt rám
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése