9. fejezet - Szeretlek !

A vállamat, a nyakamat, majd az államat is telehintette apró csókokkal. Mikor a számhoz ért, megállt egy pillanatra.
- Miért kellett ezt csinálnod ? - kérdezte, majd ajkaink egybeforrtak. Én viszonoztam csókját.
- Olivia ! Jól vagy ? Öhm ... - jött be az ajtón Harry. Hoppá ! Elfelejtettem bezárni az ajtót ! - ez meg mit keres itt ?

Riadtan néztem az imént említett személyre.
- Hát ez hihetetlen ! Azért jövök, hogy megvigasztaljalak, erre itt smárolsz az egyik legjobb haverommal. Mirandának igaza volt ! - mondta, majd eldobta az eddig kezében tartott sütit - Ezt neked hoztam, de úgy látom nincs rá szükség.
Ahogy befejezte mondanivalóját kiviharzott a szobából és becsapta maga mögött az ajtót.
- Sajnálom. - mondta Zayn
- Mégis mit ? - kérdeztem
- Ha nem csókollak meg, nincs ez az egész ...
- Nem te tehetsz róla ! Most nehogy ez miatt legyen rossz kedved ! - fogtam meg a kezét - És köszönöm, hogy így törődsz velem. - mosolyogtam rá - De figyelj ... Eljönnél velem sétálni ? Ki kell szellőztetnem a fejemet ...
- Persze. - jött az egyszerű válasz
- Rendben. Mindjárt rendbe hozom magam. - mondtam, majd elvonultam a fürdőszobába
Megmostam az arcom, aztán feltettem egy kis szempillaspirált és alapozót, hogy ne legyen olyan piros az arcom. Felvettem egy fehér nadrágot, egy rózsaszín pólót, egy fekete kardigánt, pár karkötőt és egy YOLO-s nyakláncot. 

Meg voltam elégedve magammal, így átsétáltam a szobámba, hogy szóljak Zayn-nek - indulhatunk, de nem találtam a helyiségben. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a teraszon van és nézi Londont. Odaálltam mellé.
- Meseszép ! Még mindig alig tudom elhinni, hogy itt lakok. - mondtam
Még gyönyörködtünk pár percig a kilátásban, mikor megszólalt :
- Indulhatunk ?
- Igen. - válaszoltam
Lementünk a lépcsőn. Miranda és David még mindig ott nyalták-falták egymást.
- Mire visszaérek, nem akarlak itt találni ! De ha még akkor is itt leszel, én doblak ki a házból ! - mondtam Mirának, majd felhúztam a rózsaszín Vans cipőm és kiléptem a házból.
2 perc múlva Zayn is kijött.
- Merre menjünk ? - érdeklődött
- Mondjuk megnézhetnénk a London Eye-t. Még sosem voltam ott este. - vigyorogtam zavartan
- Rendben. Akkor oda megyünk és meghívlak vacsorázni. - mosolygott féloldalasan.
Csendben sétáltunk London utcáin, mikor csipogni kezdett a telefonom. SMS-t kaptam. Ilyenkor ? Kíváncsian bányásztam elő a telefonomat a zsebemből. Harry neve villogott a kijelzőn. Érdeklődve nyitottam meg az üzenetet.

Hát Olivia, nagyot csalódtam benned ! Miranda elmondott mindent. Hogy képzelted ezt? 

 Ötletem sem volt, hogy miről beszél. Mit tettem ellene ? Idegesen pötyögni kezdtem a telefonomon.

Mégis miről beszélsz ? 

Nem kellett sokáig várnom, szinte egyből választ kaptam. Csak nem épp olyat, amilyenre számítottam. Szemeim könnybe lábadtak és Zayn-hez fordultam, majd megöleltem.
- Miért teszik ezt velem ?
- Mégis mit ? - értetlenkedett
Megmutattam neki az SMS-t. Csak egy meglepettséget szimbolizáló ' Ó ' - t hallatott, majd ő is megölelt.
- Ne aggódj, nincs semmi baj. Minden rendbe jön majd ! - próbált vigasztalni több-kevesebb ( de inkább kevesebb ) sikerrel. - Én itt vagyok neked ! És mindig itt leszek.
- Szeretlek ! - suttogtam alig hallhatóan.
- Én is téged ! - mondta. Ezt meg hogy ?

* Zayn szemszöge *
Amikor kimondta, hogy szeret, nagyot dobbant a szívem. Szerintem meglepődött amikor kijelentettem, hogy én is őt. Nem azért, mert ez olyan hihetetlen ... Csak nem számított rá, hogy meghallom. De én minden apró mozzanatára figyelek. Amit Harry írt neki, az egyszerűen szörnyű volt.
Harold most örökre elásta magát a szememben. Hogy írhat ilyet egy lánynak ?

Kezdjük ott, hogy ... 

Folytatás 2 komi után ! :))