Reggel az ébresztőórám kitartóan csörgött, nem volt képes leállni, így kénytelen voltam felkelni. Péntek van és ez a suli utolsó napja. Holnaptól nyáriszünet !
Ránéztem a telefonomra, 7:45. Mi ? Jézusom ! El fogok késni ! Hiperszonikus sebességgel rohantam a fürdőbe az előre kikészített ruháimmal.
Gyorsan felaggattam magamra mindent, fogtam a táskámat és leszaladtam a földszintre, majd elindultam. Miranda ma nem jön suliba, beteg. Az orvos azt mondta, hogy holnap már elmehet otthonról, így a bulinak szerencsére nem kell elmaradnia. Igen, az holnap lesz. Már nagyon izgulok miatta.
Amikor a 1D-nel való találkozás után hazaértünk Miranda alaposan kifaggatott velük kapcsolatban. Azt hiszem, hogy többet érzek Harry iránt, mint barátság. Barátnőm szerint ez nem jó, sőt kifejezetten rossz választás. Azt mondta, hogy Harry nagy nőcsábász hírében áll, és legyek óvatos, mert nagyon félt engem.
Beértem a suliba. Ez a nap nagyon lassan telt, de végre vége. Azért hiányozni fog ez az iskola. Elvégre négy évet jártam ide, vagyis ez a végzős évem. Sikeresen letettem minden előrehozott vizsgámat és az egyetemre is felvettek.
Utolsó óra után elmentem utoljára szétnézni a hőn szeretett iskolámban. Igen. Azt hiszem lelkiismeret-furdallás nélkül kijelenthetem, szeretem ezt a sulit.
Ahogy végeztem a felfedező-túrámmal kimentem az iskola elé és visszapillantottam rá. Még egyszer, utoljára itt tanuló diákként. Elindultam hazafelé. Lehet, hogy csak képzelődtem, de mintha egy fekete kocsi jönne utánam. Hogy elhessegessem ezt az abszurd gondolatot feltettem a fülesemet és bekapcsoltam egy jó zenét. Ez egy kicsit elterelte a figyelmemet a paranoiámról. Pár perccel később akaratlanul is oldalra néztem és láttam, az a bizonyos fekete autó még mindig követ. Elkezdtem pánikolni. Mi van, ha emberrablók és pénzért el akarnak adni külföldön ? Vagy ha egy pedofil és meg akar erőszakolni ? Nem élném túl, ha mégegyszer megtörténne ... Legjobbnak azt láttam, ha elkezdek szaladni. Már úgyis csak néhány percnyire vagyok a házunktól, addig kibírom. Sprinteltem haza, de az autó még mindig jött utánam. Ahogy a házhoz értem, gyorsan berohantam. Felmentem a szobámba és az ablakból láttam, hogy az autó megáll a ház előtt és kiszáll belőle egy fiú. Felettébb ismerős volt. Ekkor valaki csöngetett. Gondolom a srác volt az.
Lassan mentem le a lépcsőn és fogtam meg az első kezem ügyébe kerülő tárgyat, ami egy cipőkanál (?) volt. Félve nyitottam ki az ajtót és az eltervezett harcikiáltásom - miszerint cipőkanál van nálam és nem félek használni - elmaradt, mikor megláttam a srác önelégülten vigyorgó arcát.
-Mégis mi a szarért követtél idáig ? A frászt hoztad rám ! Utállak ! - rácsaptam az ajtót és felszaladtam a szobámba.
Ránéztem a telefonomra, 7:45. Mi ? Jézusom ! El fogok késni ! Hiperszonikus sebességgel rohantam a fürdőbe az előre kikészített ruháimmal.
Gyorsan felaggattam magamra mindent, fogtam a táskámat és leszaladtam a földszintre, majd elindultam. Miranda ma nem jön suliba, beteg. Az orvos azt mondta, hogy holnap már elmehet otthonról, így a bulinak szerencsére nem kell elmaradnia. Igen, az holnap lesz. Már nagyon izgulok miatta.
Amikor a 1D-nel való találkozás után hazaértünk Miranda alaposan kifaggatott velük kapcsolatban. Azt hiszem, hogy többet érzek Harry iránt, mint barátság. Barátnőm szerint ez nem jó, sőt kifejezetten rossz választás. Azt mondta, hogy Harry nagy nőcsábász hírében áll, és legyek óvatos, mert nagyon félt engem.
Beértem a suliba. Ez a nap nagyon lassan telt, de végre vége. Azért hiányozni fog ez az iskola. Elvégre négy évet jártam ide, vagyis ez a végzős évem. Sikeresen letettem minden előrehozott vizsgámat és az egyetemre is felvettek.
Utolsó óra után elmentem utoljára szétnézni a hőn szeretett iskolámban. Igen. Azt hiszem lelkiismeret-furdallás nélkül kijelenthetem, szeretem ezt a sulit.
Ahogy végeztem a felfedező-túrámmal kimentem az iskola elé és visszapillantottam rá. Még egyszer, utoljára itt tanuló diákként. Elindultam hazafelé. Lehet, hogy csak képzelődtem, de mintha egy fekete kocsi jönne utánam. Hogy elhessegessem ezt az abszurd gondolatot feltettem a fülesemet és bekapcsoltam egy jó zenét. Ez egy kicsit elterelte a figyelmemet a paranoiámról. Pár perccel később akaratlanul is oldalra néztem és láttam, az a bizonyos fekete autó még mindig követ. Elkezdtem pánikolni. Mi van, ha emberrablók és pénzért el akarnak adni külföldön ? Vagy ha egy pedofil és meg akar erőszakolni ? Nem élném túl, ha mégegyszer megtörténne ... Legjobbnak azt láttam, ha elkezdek szaladni. Már úgyis csak néhány percnyire vagyok a házunktól, addig kibírom. Sprinteltem haza, de az autó még mindig jött utánam. Ahogy a házhoz értem, gyorsan berohantam. Felmentem a szobámba és az ablakból láttam, hogy az autó megáll a ház előtt és kiszáll belőle egy fiú. Felettébb ismerős volt. Ekkor valaki csöngetett. Gondolom a srác volt az.
Lassan mentem le a lépcsőn és fogtam meg az első kezem ügyébe kerülő tárgyat, ami egy cipőkanál (?) volt. Félve nyitottam ki az ajtót és az eltervezett harcikiáltásom - miszerint cipőkanál van nálam és nem félek használni - elmaradt, mikor megláttam a srác önelégülten vigyorgó arcát.
-Mégis mi a szarért követtél idáig ? A frászt hoztad rám ! Utállak ! - rácsaptam az ajtót és felszaladtam a szobámba.
* Louis szemszöge *
Most meg mi a baja ? Azt hittem, hogy jó poén lesz és majd csak nevetünk rajta. Én nem ilyennek ismertem meg Oliviát. Nagyon rosszul érzem magam a történtek miatt.
Most meg mi a baja ? Azt hittem, hogy jó poén lesz és majd csak nevetünk rajta. Én nem ilyennek ismertem meg Oliviát. Nagyon rosszul érzem magam a történtek miatt.
*Olivia szemszöge, másfél évvel ezelőtt *
Nem kellett volna ilyen messzire eljönnöm a házunktól. Alig ismerem a környéket és be kell valljam - eltévedtem.
Még a taxi-központ számát sem tudom, hogy esetleg idehívjak egy autót és hazavigyenek. Nincs itt senki. Csak egy idős bácsi eteti a galambokat egy padon ülve. Na de ilyenkor ? Hajnali 2 van. Apa még nem hívott. Valószínűleg dolgozik. Nem akarom felhívni, hogy jöjjön értem, mert ha megtudná hogy eltévedtem, többet nem engedne el sehova. Ráadásul utcatáblákat sem látok, hogy meg tudjam adni a pontos tartózkodási helyemet. Akkor hátra arc és irány egyenesen - próba szerencse. Legrosszabb esetben csak még jobban eltévedek.
Már hajnali 3. Apa hív. Ajjajj !
- Szia apu ! - tettettem álmos hangot
- Szia kincsem ! Mondd csak ... Merre vagy ?
- Hát apu ... - na most legyél okos Olivia - Ittalszok az egyik barátnőmnél. Felkeltettél és fáradt vagyok. Szóval ha nem bánod, most letenném ! - mondtam, majd kinyomtam. Utálok hazudni neki.
Nem találom a hazavezető utat, de tényleg álmos vagyok. Lefekszem a padra és reggel újra elindulok.
Reggel korán keltem. Vagyis azt hiszem. A szememet nem nyitottam ki - túl világos van.
Szörnyű rémálmom volt ! Egy férfi jött és adott nekem egy takarót. Elfogadtam, mert nagyon fáztam. Megkérdezte, hogy merre lakok. Azt mondta hazavisz, csak üljek be az autójába. Én naív kislány módjára megtettem amit kért sőt, még meg is köszöntem. Egy csípést éreztem, majd egy kicsit elbóbiskoltam.
Amikor felkeltem óriási fájdalmat éreztem ott lent és valaki lehelete melegítette a nyakamat. Nagyon megijedtem, elkezdtem sikítozni, de megütött és csak folytatta tovább. Nem tudtam mit tenni. Sírtam. Túl gyenge voltam ahhoz, hogy visszaüssek. Azt mondta nem kell aggódnom, ha végzett akkor hazavisz. Jó, de mennyi ideig akarja még élvezni a helyzetet ? És miért pont velem ? Ismét egy csípést éreztem a karomnál. Gyorsan lepillantottam és egy injekcióstűt láttam. Nem volt időm kombinálni, hamar mély álomba szenderültem. Reggel egy parkban találtak meg. Egyből kórházba vittek.
De jézusom, miért fehérek a falak ? Ez nem az a hely, ahol elaludtam ! Nem telt sok időbe kitalálnom, ez egy kórház. Egy orvos jött be a kórterembe.
- Elnézést Dr. - pillantottam a névjegytáblájára - Shwarcz ! Miért kerültem ide ?
- Nos, Miss Brown, túladagolás miatt hoztuk be ide. - válaszolt
- Úgy érti drog ? - szőrnyűlködtem el
- Úgy. - mondta - De nyugodjon meg, már stabilizáltuk az állapotát és túl van az életveszélyen.
Ez a legrosszabb dolog, ami valaha történt velem. Szóval igaz volt ? Tényleg megerőszakolt az a szörnyeteg ? Miért pont én ? - törtem ki hisztérikus zokogásban.
Nem kellett volna ilyen messzire eljönnöm a házunktól. Alig ismerem a környéket és be kell valljam - eltévedtem.
Még a taxi-központ számát sem tudom, hogy esetleg idehívjak egy autót és hazavigyenek. Nincs itt senki. Csak egy idős bácsi eteti a galambokat egy padon ülve. Na de ilyenkor ? Hajnali 2 van. Apa még nem hívott. Valószínűleg dolgozik. Nem akarom felhívni, hogy jöjjön értem, mert ha megtudná hogy eltévedtem, többet nem engedne el sehova. Ráadásul utcatáblákat sem látok, hogy meg tudjam adni a pontos tartózkodási helyemet. Akkor hátra arc és irány egyenesen - próba szerencse. Legrosszabb esetben csak még jobban eltévedek.
Már hajnali 3. Apa hív. Ajjajj !
- Szia apu ! - tettettem álmos hangot
- Szia kincsem ! Mondd csak ... Merre vagy ?
- Hát apu ... - na most legyél okos Olivia - Ittalszok az egyik barátnőmnél. Felkeltettél és fáradt vagyok. Szóval ha nem bánod, most letenném ! - mondtam, majd kinyomtam. Utálok hazudni neki.
Nem találom a hazavezető utat, de tényleg álmos vagyok. Lefekszem a padra és reggel újra elindulok.
Reggel korán keltem. Vagyis azt hiszem. A szememet nem nyitottam ki - túl világos van.
Szörnyű rémálmom volt ! Egy férfi jött és adott nekem egy takarót. Elfogadtam, mert nagyon fáztam. Megkérdezte, hogy merre lakok. Azt mondta hazavisz, csak üljek be az autójába. Én naív kislány módjára megtettem amit kért sőt, még meg is köszöntem. Egy csípést éreztem, majd egy kicsit elbóbiskoltam.
Amikor felkeltem óriási fájdalmat éreztem ott lent és valaki lehelete melegítette a nyakamat. Nagyon megijedtem, elkezdtem sikítozni, de megütött és csak folytatta tovább. Nem tudtam mit tenni. Sírtam. Túl gyenge voltam ahhoz, hogy visszaüssek. Azt mondta nem kell aggódnom, ha végzett akkor hazavisz. Jó, de mennyi ideig akarja még élvezni a helyzetet ? És miért pont velem ? Ismét egy csípést éreztem a karomnál. Gyorsan lepillantottam és egy injekcióstűt láttam. Nem volt időm kombinálni, hamar mély álomba szenderültem. Reggel egy parkban találtak meg. Egyből kórházba vittek.
De jézusom, miért fehérek a falak ? Ez nem az a hely, ahol elaludtam ! Nem telt sok időbe kitalálnom, ez egy kórház. Egy orvos jött be a kórterembe.
- Elnézést Dr. - pillantottam a névjegytáblájára - Shwarcz ! Miért kerültem ide ?
- Nos, Miss Brown, túladagolás miatt hoztuk be ide. - válaszolt
- Úgy érti drog ? - szőrnyűlködtem el
- Úgy. - mondta - De nyugodjon meg, már stabilizáltuk az állapotát és túl van az életveszélyen.
Ez a legrosszabb dolog, ami valaha történt velem. Szóval igaz volt ? Tényleg megerőszakolt az a szörnyeteg ? Miért pont én ? - törtem ki hisztérikus zokogásban.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése