Sziasztok! Sarah Olivia Brown vagyok, 17 éves. Két éve költöztünk Londonba, mert édesanyám rákban meghalt. Előtte Magyarországon éltünk. Nagyon nehezen viseltem anyukám halálát, eleinte depressziós is voltam; nagyon szoros volt köztünk a kapcsolat, mindent megbeszéltünk egymással. Szinte úgy tekintettem rá, mint egy nagyon jó barátnőre. Azt, hogy elment közülünk a barátaim segítették feldolgozni - Adam, David és a legjobb barátnőm, Miranda - mert nem titok, hogy a "depressziós korszakomban" a drogokba és az alkoholba menekültem. Ha ők nincsenek, ki tudja mi lenne most velem. Édesapámat is nagyon megviselte a felesége halála, épp ezért költöztünk Londonba (így talán gyorsabban túllépünk rajta), ahova Miranda is velünk tartott.
Mirandáról tudni kell, hogy nevelőintézetben nőtt fel, mert a szülei autóbalesetben meghaltak amikor 3 éves volt. Jó magaviselete van, de utálta az árvaházat, mert sokan piszkálták azzal, hogy nincs senkije... Így ahogy betöltötte a 18-at, egy saját házba költözött. Kettőnk közül én vagyok a "vadóc" - ha lehet így mondani - minden hülyeségben benne vagyok. Ő inkább az a felelősségtudatos fajta. Éppen ezért vagyunk ennyire jó csapat.
Apukám William Brown, 42 éves. Egy elég híres lemezkiadónál dolgozik. Mindig sok a munka, így keveset van itthon. Ezt azzal próbálja ellensúlyozni, hogy sok zsebpénzt kapok. De nekem nem pénzre van szükségem, hanem egy jó apa-lánya kapcsolatra. Kiskoromban is elég sok dolgot megkaptam, de sosem voltam elkényeztetve; a szüleim mindig arra tanítottak, hogya pénzért meg kell dolgozni. Épp ezért nem szeretem ezeket a mai "sztárocskákat", akiknek az ölébe hullik minden. Jó, persze, tehetségesek, meg minden, de ez így akkor sem fair.
A lényegesebb dolgokat már tudjátok rólam, a következő fejezetben már a törénetet olvashatjátok. :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése