19. fejezet - Nem bírod a kiképzést?

Meghoztam az új részt! :) Sajnálom, hogy eddig nem tettem meg, de most ugye nyár van, nyaralás, meg egyebek, és bevallom : LUSTA VAGYOK. Sajnálom. Tényleg. Remélem ezzel sikerül majd kiengesztelnem titeket :) Jó olvasást! xx

*Olivia szemszöge*

- Nemár Harry! Add vissza! - próbáltam hatni a göndörkére, aki épp a bikini felsőmet lóbálta a kezében, mivel leszedte rólam fürdőzés közben
- Arra várhatsz Tündérke! - mosolygott rám kárörvendően
- Harold Edward Styles! Add vissza a bikinimet most azonnal! - mondtam határozottan - Különben ...
- Különben mi lesz? - emelgette a szemöldökét
- Különben ... - mielőtt fenyegetőzök ki kéne találnom, hogy mivel is teszem - Majd meglátod! - mondtam
- Hát, ahhoz, hogy bosszút állj, ki kell jönnöd a medencéből. - mondta egy kaján mosoly kíséretében
- Harry... Utoljára kérlek... Add vissza! - biggyesztettem le az ajkam
- Harry, add már vissza neki! - jött ki Liam a házból
- Jólvan, jólvan. De ezzel még nem végeztünk!- mutatott rám, és odadobta a bikinimet

*Harry szemszöge*

Hm. Nem tudom, hogy mivel kéne bosszút állni Olivon... Már két órája fekszek az ágyamon a plafont vizslatva, de nem jönnek az ötletek..
Igen, persze, szeretem a kis Tündérkémet, de Harry Styles-t nem győzheti le egy lány. Ez kép-te-len-ség. 
Épp a kikapcsolt TV-t bámultam, amikor eszembe jutott, hogy Niall ma kondizni megy.
- Ez lesz az! - gondoltam - Kizárt, hogy Olivia bírná a kiképzést mellettünk. Megyek, és szólok Niall-nek, hogy hárman megyünk. 

*Olivia szemszöge*

Gondolkodtam, és rájöttem, hogy a nyár folyamán nagyon ellustultam... Felszedtem két kilót, és kötelességemnek érzem, hogy ennyit - vagy akár többet - le is fogyjak. Elhatároztam, hogy elmegyek futni. Most úgy sincs az a kibírhatatlan hőség, ami az elmúlt két napra jellemző volt. Londoni vagyok, hahó! Nem szoktam hozzá a kánikulához. 
Gyorsan magamra kaptam egy sportosabb szettet, megnéztem magam a tükörben. Nem állt olyan rosszul, mint ahogy azt képzeltem. 

 

Én sosem voltam az a lány, aki minden nap miniszoknyát, és tűsarkút hord. Inkább ez a stílus jellemző rám.

Lementem a konyhába, kerestem egy üres flakont, és megtöltöttem vízzel.
Nos, akkor indulhatok is, minden megvan!

Épp a bejárati ajtón akartam kilépni, amikor valaki megfogta a kezem, és visszarántott. Magas volt, neki csapódtam a mellkasának. 
- Nem mész sehova. Úgy értem nélkülünk. Most szépen velünk jössz! - kapott fel Harry
- Dehogy megyek! Épp futni indultam, de ne zavarjon... - mondtam mérgesen
- Ne aggódj, nem zavar. Jó is, hogy ilyen sportos kedvedben vagy, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog a hely, ahova megyünk. 
- Hát nagyon remélem, hogy nem egy újabb Nando's körút miatt hagyom ki a futást. Akkor várjatok, átöltözök... - mondtam, a levegőt lemondóan kifújva
- Ne! - mondta - Így pont jó vagy!
Beültünk a kocsiba, de előtte még bekötötték a szememet. Nem szeretem a meglepetéseket! Szülinapi parti nem lehet, hisz az 3 hete volt. Névnapom sincs. Mit terveznek?

*Harry szemszöge*

Alig várom, hogy meglássam Olivia arcát, amikor megpillantja, hogy hova hoztam. Biztos vagyok benne, hogy nem járt még azon a helyen - elég kemények ott az edzések. Kíváncsi vagyok hány percig bírja. 2? Nem, legyen 5 perc, de nem adok neki többet!

*Niall szemszöge*
Amikor Harry elmondta, hogy jönnek velem edzeni, még örültem is, hisz nem szeretek egyedül lenni a többi izzadó srác között. De amikor megosztotta velem, hogy miért akarja elhozni Oliviát, egy kicsit mérges lettem. Szeretem Harry-t, olyan nekem, mint egy testvér, de néha elég nagy seggfej. Nem tudja elfogadni, ha nem ő nyer. Harry vezet, és csak az útra figyel. Gondoltam elmondom Oliviának, hogy mit tervez Harry, hisz nem árt, ha tudja.
Mikor Olivot beavattam, döbbenten nézett rám. Ez a sokk körülbelül fél percig tartott, aztán már egy terve is volt, hogy hogyan tudnánk megleckéztetni Harryt. Nem mondom, jót fogunk nevetni! 

*Olivia szemszöge*

Nem hittem volna, hogy Harry ilyen hím-soviniszta .. Szóval nem hiszi, hogy bírom a kiképzést? Na majd meglátjuk! Niall tudja, hogy hova visz minket Harry, írt egy sms-t a kóceráj vezetőjének, hogy tegyenek úgy, mintha már régóta ismernének engem. 
Megérkeztünk. Harry segített kiszállni a kocsiból, és folyamatosan engem nézett. Nem tudom, hogy mire várt... Kidülledt szemekre és nyitott szájra? Hát Harold, ez nem jött össze.  Magabiztosan besétáltam a recepcióra, a recepciós levágta, hogy én vagyok az a lány, akiről Niall írt. Köszönt nekem, majd megölelt, mint egy rég nem látott barátot. Harry csak bámult ránk.
- Ti... Ti ismeritek egymást? - kérdezte halkan
- Persze! Amióta ideköltöztünk, ide jártam minden héten, egészen januárig. 
A kis fürtösön látszott, hogy rendesen összezavarodott. Most mit mondjak? Megérdemli!
Elkezdtem sétálni az edzőterem felé, persze Niall vezetésével, mert még sosem voltam itt. Bent mindenki úgy üdvözölt, mint egy régi ismerőst. 
Nekem fogalmam sem volt, hogy kit hogy hívnak, így csak mosolyogtam, megöleltem őket, volt akinek még puszit is adtam. Most, hogy túl vagyok a kínos részén a dolognak, jöjjön az, amiben igazán jó vagyok - a testmozgás.
Amióta az eszemet tudom, mindig sportoltam valamit. Kézilabda, röplabda, vízilabda, úszás... A jelenlegi nagy kedvencem pedig a foci. 
Nos, tervem következő lépése - Mr. Styles-t kifárasztani.
Harry-vel megbeszéltük, hogy versenyzünk. Ugyanazokat a dolgokat csináljuk, ugyanannyi ideig. Aki tovább talpon marad, az nyer.
Szinte mindent kipróbáltunk, de a végére hagytam a kedvencemet, ami nem más, mint a futás. Szóval mentünk a futópadra. Látnotok kellett volna Harry-t!   10 centiméterre sem tudta elemelni a lábát a talajtól, annyira fáradt volt. Én csak egy biztató mosolyt küldtem felé, de belül azt gondoltam, hogy ezt az egészet magának köszönheti.
Már lassan fél órája futunk, és Harry mindjárt összeesik. Nem állítom, hogy én nem vagyok fáradt, de ez az a jól eső fáradtság, nem pedig a 'mindjárt meghalok' fajtája. Harry-nél szerintem az utóbbi érvényesül.
35. perc, Harry még mindig bírja, de látom rajta, hogy mindjárt feladja. Niall felügyelte a mi kis 'összecsapásunkat', írta a pontokat, az időt, teljesítményt, és minden létfontosságú dolgot. A 43. percben Harry leállította a gépet, és szaladt vízért - gondolom. Semmit nem mondott, csak rohant. Megvártuk, amíg kiér a látó- és hallókörünkből, majd elkezdtünk nevetni. Hihetetlenül vicces volt! Főleg, hogy ő nem tudott semmiről. Most, hogy a verseny befejeződött, Niall is elment edzeni, én pedig mentem utána. Olyan édes fejet vágott, miközben a gyakorlatokat csinálta, hogy muszáj volt lefényképeznem. 

Mikor Harry előkerült, első dolga volt lefeküdni a földre. Odamentem, leguggoltam mellé, és a fülébe súgtam, hogy 'Na mi van Harold? Nem bírod a kiképzést?' és kimentem az ajtón, miután elköszöntem Niall-től. Még sikerült elcsípnem 2 mondatot.
- Te elmondtad neki? - kérdezte Harry
- Bocs, haver. - mondta Niall

Csodával határos módon, még mindig nem voltam fáradt, így futottam hazáig, de amit Harry tett nem fogom egyhamar elfelejteni. Nem szeretem, amikor a nőket nem tekintik egyenrangú félnek a férfiak. Remélem a kis kócos tanul valamit az esetből...