18. fejezet - Majdnem ...

Nos, meghoztam végre :) Örülnék több feliratkozónak ... De ha csak ennyien maradunk, nekem az is tökéletes :) Ha gondoljátok a képeket, amiket Londonban és Párizsban csináltam, feltehetem ebbe a csoportba.
Tudom, nem olyan 'hűdehosszú' rész, de most csak ennyit sikerült összehoznom.
Nincs több hozzáfűznivalóm, jó olvasást! :)

* Sophie szemszöge * 

- Doktor úr! Itt vannak a papírok! - rohantam utána
- Rendben. Nos ... - tette le az asztalra a köteg papírt - Akkor mehetnek is!
- Még egyszer köszönünk mindent!
Annyira örülök! Olivia már egy hete itt van, és most végre - saját felelősségre ugyan, de kiengedték.
Nagyon furcsa, hogy nem emlékszik semmire ... Mindig ő volt az a tipikus mosolygós, élettel teli lány. Most sokkal visszafogottabb ... Az utóbbi időkben sokat voltunk bent nála, és meséltünk neki az életéről. Zayn megkért minket, hogy a kapcsolatukról ne mondjunk semmit Olivnak. Mondjuk megértem... Biztos nem akarja még ezzel is terhelni... 

* Olivia szemszöge *

Nos, itthon vagyok. Állítólag ... Bevallom, kissé idegesít, hogy a barátaim többet tudnak rólam, mint én saját magamról. De ettől eltekintve nagyon örülök, hogy próbálnak segíteni. Néha kicsit túlzásba viszik az aggódást, mintha halálos beteg lennék...
Nem tudom, hogy régen mennyire szerettem a művészetet, de mostanában nagyon sokat rajzolok. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal! 'Házi őrizetben' vagyok, mivel nem mernek elengedni sehova, és még legalább egy hétig itthon kell maradnom, szóval valahogy el kell foglalnom magamat. Épp most fejeztem be a legújabb rajzomat. Csak egy embert vagyok képes ábrázolni... Minden nap bejött hozzám a kórházba, úgy láttam, valóban aggódik értem.
Kopogtak. Sietve próbáltam belegyűrni az új alkotásomat egy dossziéba, mielőtt valaki meglátná. Kiáltottam, hogy 'Szabad!', jelezve, hogy beléphet a szobámba. Kezemben az irattartóval lépdeltem a szoba másik felébe, közben az ajtót fürkészve. Az ajtó lassan kinyílt, és belépett rajta Ő. A szívem gyorsabban kezdett verni, és izzadni kezdtem.
- Szia kislány! - mosolygott rám
Biztosan észrevette, hogy mennyire zavarban vagyok ... Képtelen vagyok megszólalni! A régi Olivia is ennyire esetlen volt?
- Szia Harry! - köszöntem vissza

Igen, Harry Styles. Az utóbbi időben nagyon jó barátok lettünk. Nem emlékszem, hogy régen mennyire volt jó a kapcsolatunk, de biztos akkor is kedveltem. Belenéztem élénkzöld szemeibe, a tekintete nem engedett el.
Ennek következményeképp sikeresen felbuktam a saját lábamban.
Dosszié a földön, Harry odalép, felveszi, belenéz. Azt hiszem, minden tiszta számotokra. Kinyitotta, és vagy 30 Harry pislogott vissza rá. Nem tudtam, hogy kínomban sírjak, vagy nevessek. Elvégre elég vicces helyzet volt, de valahogy nem volt kedvem kuncogni rajta... Felültem, de éreztem, hogy elpirulok, így kezeimet az arcom elé tettem, és azok takarásából pillantottam fel Harry-re, várva a reakcióját.
- Ezek gyönyörűek! - térdelt le hozzám - Miért nem mutattad meg őket?
- Mert ez olyan ciki! - nyöszörögtem
- De nekem nagyon tetszenek! Kaphatnék egyet? Ki akarom tenni a falamra!
- Komolyan tetszik? - alsó ajkamba harapva néztem a szemébe


- Figyelj... - húzott az ölébe - Soha életemben nem láttam még ilyen szép rajzokat. Tehetséges vagy!
Akarva, akaratlanul is eltévedtem a tengerzöld tekintetében. Megint... Arca egyre közelebb volt az enyémhez. Tudtam, hogy most mi fog következni ... Gyorsan átgondoltam az előnyeit és a hátrányait.
Előnyök: Lehet, hogy összejövünk, és boldogan fogunk élni.
Hátrányok: Lehet, hogy csak szórakozik velem, megcsókol, és itt hagy.

A szívem nem törődött a hátrányokkal, míg az eszem annál inkább.. Ajkaink már súrolták egymást, mikor az agyam megadta magát, és a szívem nyert.
Dehogy is! Louis berontott a szobába sírást imitálva. Komolyan nem tudtam, hogy mit kéne tennem ebben a helyzetben, de úgy láttam, Harry-nek már elég sok gyakorlata van... 
- Louis! Mi van már megint? -csapott a térdére

- Hol vannak a répáim? Emlékszem, hogy a hűtőben hagytam... Nincs véletlenül az ágy alatt? - ereszkedett négykézlábra, majd bemászott az ágyam alá
- Öhm, Louis! Nem hiszem, hogy a répáid bemásztak volna az ágyam alá az éjszaka folyamán... - mondtam
- Áhhá! Meg is vannak! Nem hiszed, mi? Jó vicc! - mutatta fel a répákat, amiket valóban az ágyam alól szedett elő
- De hogy ... ? - vágtam értetlen fejet
- Mindvégig tudtam, hogy a répáimra pályázol! Engem nem versz át, te gonosz nőszemély! - rohant ki a szobából
- Hát oké ... Ez furcsa volt ... - suttogtam magam elé bámulva
                                                                      - És még a felét sem láttad! - kacsintott rám Harry

* Louis szemszöge *

Hááát, igen. Bevallom, nem ez volt a legeredetibb ötletem, de valamit ki kellett találnom. Zayn megkért, hogy néha nézzek rájuk, nehogy történjen köztük valami... Épp időben érkeztem, nem hiszem hogy fürtös barátunk csak suttogni akart valamit Olivia szájába... Harry a legjobb barátom, persze ... De mindannyian tudjuk, hogy nincsenek hosszú párkapcsolatai, és bevallom, Zayn-nel sokkal jobban járna szegény lány. Zayn teljesen bele van esve. Harry pedig csak ki akarja használni. Mérlegeljünk ... Harry vagy Zayn? Hát persze, hogy nem Hazza!