14. fejezet - Meglepetések

Nos, tudom, hogy késtem, de bízom benne, hogy ezzel a résszel sikerül kárpótolnom titeket ! :) Haylor még nem igazán kerül bele, de igyekszem. A többire majd olvasás közben rájöttök. Remélem tetszeni fog ! :) xx

Június 29. Ma van a születésnapom ! Reggel jókedvűen ébredtem fel és egész nap alig lehet levakarni az arcomról a mosolyt. Csak egy valakinek sikerült. Kitaláljátok, hogy ki az ? Hát persze, hogy Miranda. Mikor felkeltem, a mamuszomban lecsoszogtam a konyhába. Csinált nekem reggelit. Nem mondom, hogy nem esett jól, hogy helyre akarja hozni a barátságunkat, de nekem ez sok. Egész nap a nyomomban volt. Ráadásul Sophie-t sem kedveli, mivel elég jóban lett Liam-mel. De Soph megmondta, hogy nem akar semmit a sráctól. Persze Mira nem hisz neki. Komolyan, olyan ez az egész, mint egy latin szappanopera.
Csak Miranda és Sophie tudják, hogy ma lettem 18 éves. Remélem, hogy ez így is marad. Nem szeretem a meglepetéseket.  Velük is megígértettem, hogy nem vesznek nekem ajándékot.
- Olivia ! – kiabált Sophie a másik szobából – Eljönnél velem ?
- Persze. De hova ? – kérdeztem
- Azt nem mondhatom el. Csak mondd, hogy eljössz ! – nézett kérlelően
- Jólvan. De ugye …
- Nem, nem meglepetés buli. – vágott közbe
- Jó. Akkor mehetünk. Mikor is ? – kíváncsiskodtam
- Most ! Gyere ! – ragadta meg a kezem
Kirángatott a kocsiig. Én beszálltam az anyósülésre, mert mindenáron ő akart vezetni. Lassan indultunk el, ahogy felengedte a kuplungot. Fogalmam sincs, hogy hova visz. Nekem ez nem tetszik …

*Fél órával később *
- Egy reptér ? Komolyan ? Miért hoztál a reptérre ? – értetlenkedtem
- Majd meglátod ! – kacsintott unokatestvérem
- Az 5.13-as gép 5 perc múlva landol a kettes leszállópályán. – hallottam meg a hangosbemondó idegesítő hangját
- Gyere ! Az a miénk lesz ! - kezdett el maga után húzni Sophie
- Hova akarsz vinni ? - rémültem meg
- Hát a géphez !
- De minek ?
- Majd meglátod. Ne aggódj, nem utazunk sehova.
- Huhh. - fújtam ki a levegőt
Sophie-tól kitelne, hogy csak úgy szó nélkül elvisz egy másik országba.
Csöndben álltunk egymás mellett és vártuk, hogy leszálljon a gép. Na de nekem minek kéne várni ? Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy ez miért ilyen fontos ... Fogtam magam és elindultam vissza a terminálba. 
- Hát te meg hová mész ? - ragadta meg a kezem Soph
- Csak inni megyek. Szabad ? - mutattam a kezemre
- Menj csak. De tudd, hogy figyellek.
- Felőlem ... - vettem félvállról a dolgot
Folytattam utam a hatalmas építményig, ami tömve van érdekesebbnél érdekesebb emberekkel. Vegyük mondjuk azt a csávót, aki a földön fekszik, fejét a bőröndjén pihenteti és telefonozik. Na, ezt muszáj volt lefényképeznem ! Egyből fel is tettem twitterre.

Olivia Brown @olivia_94
Ki ez a hülye ?! :D

Zsebre tettem a telefonomat és odasétáltam a kávéautomatához. Bedobtam az aprókat, megnyomtam a kívánt ital nevéhez tartozó gombot, majd vártam. Fél perc múlva az életemet már sokszor megmentő készülék kiírta, hogy elvehetem a poharat. Ahogy belekortyoltam a jegeskávémba pittyegni kezdett a telefonom. Valaki írt az imént feltöltött képemhez.

@olivia_94 Én lennék az a hülye. Fordulj meg !

Megtettem amire kért.
- Louis ? Úristen ! Bocsánat ! - kezdtem egyből
- Nyugi kislány ! Semmi baj ! - nevetett
- Csak azt hittem, hogy ... - próbáltam kimagyarázni magam
- Felejtsük el. - legyintett
- Nekem vissza kell mennem az unokatesómhoz. Jössz te is ?
- Nem, én maradok. Menj csak.
Épp indultam volna vissza Sophie-hoz, amikor valaki nekem jött. Ezzel még nem is lenne semmi baj, de a kávé a ruhámon végezte. Milyen nagy szerencse, hogy fehér pólót húztam ...
- Figyelj már oda jobban ! - háborodtam fel
- Bocsánat. Nem volt szándékos. - mondta teljesen nyugodtan
Ez felidegesített.
- Neked aztán van ... - álltam meg, mikor megpillantottam az illető arcát - Adam ? Úristen ! Úristen ! - ugrottam a nyakába
- Most mekkorát égnél, ha azt mondanám, hogy nem ? - vigyorgott
- Hülye ! - nevettem el magam
- Még mindig. - mondta
- Hiányoztál. - öleltem meg újra
- Te is nekem. - suttogta halkan
- És hogy-hogy itt vagy ? - engedtem el
- Egész nyáron itt leszek. - mosolygott - Van egy nyaralónk nem messze a házatoktól. Nincs kedved ma átjönni ?
- De, persze. - válaszoltam
- Khm. - köhögött drága barátom mögöttem
- Adam, hadd mutassam be Louis-t. Louis, ő Adam. - mondtam monoton
- Örülök, hogy megismerhetlek ! - mondta Adam
- Szintúgy' ! - fogtak kezet
- Na, most már mindenki ismer mindenkit, azt hiszem mehetünk is. - mondta Sophie

* Délután 6 óra *
- Sophie ! Mit vegyek fel ? - kiáltottam - Már csak egy órám van odaérni Adam-hez.
Soph nagy lendülettel nyitotta ki a szobám ajtaját. Odament a szekrényemhez, kivett belőle egy ruhát és rádobta az ágyamra. 

 - Ezt ! - mondta, majd távozott a szobámból
- Mi bajod van ? - kiabáltam utána
Nem kaptam választ. Hát oké .. Később még kifaggatom.
Elkezdtem készülődni. A hajamat begöndörítettem és feltettem egy kis szempillaspirált. Nem is tudom, hogy miért készülök ennyit erre a találkozóra. Adam csak egy barát. Mondjuk el kell ismernem, hogy sokkal helyesebb lett, mint volt.
Nem, nekem nem ő tetszik. Nekem csak Zayn-re van szükségem. Ezt észben kell tartanom. Magamra kaptam a ruhát amit Sophie kiválasztott és lementem a földszintre. Felhúztam egy magassarkút és indultam is Adam-hez.

* 20 perc múlva *
Hát itt vagyok. Mély levegőt vettem és megnyomtam a csengőt. Semmi. Megnyomtam még egyszer.
- Gyere ! - hallottam meg Adam hangját
Benyitottam
- Hahó ! - szólaltam meg félénken - Van itt valaki ?
- MEGLEPETÉS ! - ugrott elő kb. 40 ember különböző helyekről
Felismertem köztük Zayn-t, Sophie-t, Liam-et, Mirandát, Niall-t, Harry-t, Eleanor-t, sőt még Danielle-t is. Mirandával vigyáznia kell ... És Taylor Swift ? Na szuper ... Azt hiszem meg van a buli ünneprontója. Mindig mindenhol kell lennie egynek, nem ? Soha nem bírtam. 27 pasi csak ebben az évben ? Szánalmas ... Tudomást sem fogok venni róla az éjszaka.
- Jajj srácok ! Mondtam, hogy nem akarok semmilyen meglepetést ! - mosolyogtam halványan
- Oszoljunk emberek ! - kiáltott Niall
Mindenki elindult valamerre. Zayn odament a CD lejátszóhoz, bekapcsolta és elkezdett táncolni, miközben közeledett felém.
- Jó estének nézünk elébe. - gondoltam

* Este 10 óra *
- Azt hiszem már eleget ittam. - utasítottam vissza a kínált italt
- Na, csak még egy pohárkával ! - győzködött Zayn, már elég ittas állapotban
- Legyen ... - fogadtam el - De ez az utolsó.
- Egészségünkre ! - koccintotta poharát az enyémhez
Mikor megittam az " üdítőmet " Zayn elvette a poharat a kezemből és lerakta az asztalra.
- Most pedig velem jössz ! - kapott fel
Felvitt az emeletre, bevitt az egyik szobába és lerakott az ágyra.
- Egy pillanat és jövök. - mondta, majd kiment a szobából
Elkezdtem vetkőzni. Nem érdekelt, hogy nem a saját házamban vagyok, akartam Zayn-t. Már csak melltartó ás bugyi volt rajtam, mikor valaki átölelt hátulról és csókolgatni kezdte a nyakamat.
- Zayn ! - simítottam meg az arcát
- Igen drágám ? - kérdezte
Valami nem stimmelt. Neki nem ilyen a hangja.
- Segí ... - kezdtem el kiabálni, mikor megláttam, hogy nem Zayn az, de befogta a számat
- Ne legyél rossz kislány ... Maradj csendben ! - csókolt meg
Ledöntött az ágyra. Szorításából nem tudtam kiszabadulni. Túl erős volt.
- Hagyj már békén ! Szállj le rólam ! - kiáltottam
- Nem tehetem. Túlságosan is akarlak. - mosolygott kajánul
- Zayn ! Segíts ! - kiabáltam
- Kussolj ! - pofozott meg, majd tovább csókolgatta a testem egyre lejjebb haladva
Még most is erősen fogott. Esélyem sem volt menekülni. A könnyeim sorra gördültek le az arcomon. Ez a szituáció a megerőszakolásom esetét juttatta eszembe.
- Megjöttem ! - toppant be a szobába Zayn alsónadrágban - Olivia ! El sem hiszem ... Elmegyek 10 percre és te máris összefekszel valaki mással ...
- Nem az történt, amire gondolsz ! - ordítottam utána zokogva - Louis, a francba is ! Miért kellett ezt ? Neked barátnőd van, én pedig Zayn-t szeretem ! Soha többé nem akarlak látni ! - üvöltöttem
Persze most el tud engedni ... Zayn után szaladtam. Nem érdekelt, hogy csak fehérnemű volt rajtam.
- Zayn ! Kérlek beszéljük meg ! Nem történt semmi, esküszöm ! - nyúltam a keze után
Ő lepillantott a karjára, undorodva nézett fel rám, majd ellökött magától és én elestem. Minden jelenlévő látta ezt a " kis " jelenetet. Ez volt életem legmegalázóbb pillanata.
Sírva felszaladtam a szobába, ahol levetkőztem, felvettem a ruhámat és kiszaladtam a házból. Az utam egy közeli diszkontba vezetett. Bementem és körülnéztem. Szinte egyből megtaláltam, amire szükségem volt. Cigaretta. Odamentem a pénztárhoz.
- Két kék Dunhill-t szeretnék. - mondtam az eladónak
Mikor a kezembe nyomta, gyors kifizettem és visszamentem Adam lakásába. Kiültem a teraszra. Most csak egy kis nyugalmat szerettem volna. Sorra gyújtottam meg a káros, dohánnyal töltött rudakat. Éreztem, ahogy a nikotin bejut a szervezetembe. A költözés óta először. Pár perc múlva egy csókolózó pár jött ki a teraszra. Mikor elváltak egymástól, nem hittem a szememnek. Zayn és Perrie Edwards ? Na ne ! Épp elég rosszul érzem magam így is, pedig nem tettem semmit. Ez csak rátett egy lapáttal. Zayn leült a terasz másik felén lévő székre, rágyújtott, majd ölébe ült a szőkeség.
- Te mióta cigizel ? - vetette oda nekem hidegen Zayn
- Van egy olyan érzésem, hogy nem igazán érdekel. - mondtam, majd elnyomtam a cigarettámat és bementem a házba
Gondoltam elvonulok az egyik szobába és lefekszem aludni. Ruhástól dőltem be az ágyba. Már majdnem elaludtam, ,amikor hangos ajtócsapódást hallottam és valaki befeküdt mellém az ágyba. Vagyis valakik. Gyors leugrottam a bútordarabról, de megakadt a szemem valamin.
Taylor Swift és Harry érdekes pózban fetrengtek az ágyon, közben majd' lenyelték a egymást. Sejtettem, hogy mire készülnek.
- Harry a 28. ? Gratulálok - mondtam lekezelően
- Olivia ! Befoghatnád ... Nem tudom ki feküdt be Louis alá úgy, hogy van barátnője. - vágott vissza Harry
- NEM FEKÜDTÜNK LE ! - kiabáltam - Ki az a fogyatékos, aki ezt mondta ? - háborodtam fel
- Hát Louis. - mondták egyszerre teljesen nyugodtan
- Megölöm azt a barmot ! - viharoztam ki a szobából